Lars Kraume rendezőnek ez a filmje, amely Ferdinánd von Schirach színdarabán alapul, sokak számára vitatható lehet, mivel felveti az asszisztált öngyilkosság és az eutanázia témáját. Azonban ezt nem egyoldalúan teszi, így nem mutatja be a teljes történetet kizárólag egy szempontból. Sőt, a nézőt egy nyitott vitába hívja meg olyan kérdésekről, amelyekkel ma már nem csak Németország, hanem fokozatosan egész Európa küzd.
A történet egy egyszerű, de rendkívül erőteljes helyzetből indul: Richard Gärtner, egy nyolcvanhét éves férfi, kérelmet nyújt be a szövetségi gyógyszerügynökséghez, hogy engedélyezzék számára egy halálos adag nátrium-pentobaron alkalmazását, amely gyakran használatos az eutanáziák során. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy egy olyan emberről van szó, aki súlyos, gyógyíthatatlan betegséggel vagy elviselhetetlen fájdalmakkal küzd. Azonban itt következik a lényeges fordulat: Gärtner úr fizikailag egészséges. Döntése a szerette feleségének halálából és abbéli meggyőződéséből fakad, hogy az élete elvesztette értelmét. Ez a tény emeli a filmet a medicina területéről az etika, a jog, a filozófia és a mélyen emberi érzelmek terébe.
A teljes történet egy etikai bizottság ülésének formájában van felépítve. A néző előtt sorra jelennek meg szakértők, akik különböző véleményeket képviselnek: egy alkotmányjogi professzor, a Német Orvosi Kamara képviselője, egy katolikus püspök és a háziorvos, Richarda Gärtner. Mindegyikük saját érveket mutat be, amelyek nem fekete-fehérek vagy egyszerűek. A film egyenlő teret ad a jogi, alkotmányos, erkölcsi, etikai és vallási szempontoknak, valamint az orvosok, betegek vagy családtagok nézőpontjának. Nem kerüli el a palliatív ellátás kérdéseit sem, annak elérhetőségét és azokat a lehetőségeket, amelyeket kínálhat az élet vége felé közelítők számára.
A film legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy nem próbálja meg a nézőt egyetlen helyes válaszra rávenni. Mindkét oldal érveit tisztelettel és intellektuális őszinteséggel mutatják be. Minden új hozzászólás a vitához képes megváltoztatni a néző véleményét, vagy legalábbis arra késztetni, hogy kétségbe vonja eddigi álláspontját. Az ember így tapasztalhatja, hogy egyrészt egyetért egy adott karakterrel, másrészt azonnal ellenzése. Kevés film képes ennyire intenzíven bevonni a nézőt a vitába.
A film különlegessége maga a befejezés. A műsorvezető közvetlenül a nézőkhez fordul, és ugyanazt a kérdést teszi fel, amellyel az egész etikai bizottság foglalkozott: Van-e jogában egy olyan embernek, mint Richard Gärtner, hogy orvosi segítséget kapjon életének befejezéséhez? Ebben a pillanatban már nem filmkarakterekről van szó. A válaszra mindenki saját maga kell keresse. Éppen ebben rejlik ennek a műnek a kiemelkedő értéke. Nem kínál egyszerű választ, hanem a végső döntést az egyén lelkiismeretére, tapasztalataira és értékeire bízza.
A "Játékisten" című film olyan kérdéseket vet fel, amelyek ma aktuálisabbak, mint valaha. Valójában kinek szól a mi életünk? Csak az egyénnek van joga eldönteni annak végét, vagy felelősséget is hordzunk szeretteinkkel, családunkkal és a társadalommal szemben? A feladata csak az élet mentése az orvosnak, vagy bizonyos körülmények között etikus segítséget nyújtani egy embernek a halálban? Hol ér véget az egyén autonómiája, és hol kezdődik a felelősség másokkal szemben? A film nem erőlteti rá egyik ideológiát sem a nézőre, hanem arra ösztönzi, hogy elgondolkodjon az emberi méltóság, a szabadság, az igazságosság, az orvosi etika, a hit, a jogok és az élet értelmének témáiról.
Éppen ezért ezt a filmet nemcsak a hétköznapi nézőknek, hanem az iskoláknak, nyári táboroknak, oktatási szemináriumoknak vagy családi vetítéseknek is ajánlom, mivel rendkívül értékes anyag. A film önmagában nem a cél; a valódi kezdet csak a befejezése után kezdődik, amikor a nézők beszélgetésbe kezdenek. Egy érzékeny moderálás mellett ez a film olyan párbeszégeket indíthat el, amelyekre egyébként talán sosem vállalnánk. Tanuljuk meg hallgatni mások érveire, tiszteletben tartani a különböző véleményeket, és gondolkodni azon kérdéseken, amelyekre nincs egyszerű válasz.
Ez a film nem feltétlenül felesleges annak sem, aki hívő, és akinek látszólag egyértelmű véleménye van ezekről a kérdésekről. Sőt, éppen ellenkezőleg. Lehetőségként szolgál arra, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy nemcsak tudjuk ismételni a saját álláspontunkat, hanem érthetően, érzékenyen és lényegre törve is meg tudjuk indokolni azt. A film segít finomítani az érveket, megtanulni más nézőpontokat hallgatni, és talán egy kellemetlen tükröt is felmutat – hogy egy ilyen vitában a saját álláspontunkat csak nagyon nehezen tudnánk megvédeni, ha nem gondoljuk át alaposan.
A "Játékisten" című film nem egy olyan alkotás, amely a nézőknek diktálja, mit gondoljanak. Ez egy olyan film, amely párbeszédet generál. Éppen ezért érdemes megnézni.
Hol lehet megnézni a filmet?
A "Játékisten" című filmet a Filmana keresztény streaming platformon tekinthető meg: https://filmana.cz/cs/film/535-hra-na-boha, valamint az iOS és Android alkalmazásokban.
Bc. Marek Poštulka, Filmana.